Edward Graham 4.Rész

A megszámlálhatatlan vizsgálatok után sokáig tartott mire sikerült újra felépülni és szabadon mozogni. Úgy vizsgáltak, mint egy patkányt. Csoda és hihetetlen orvosi előrelépésnek tituláltak. Eltelt oly sok idő és ezt nehéz volt feldolgozni ebben az időszakban. Gyakran ültem egymagamban a társalgóba és iszogattam. Páran mindig érdeklődtek felőlem, de nem akartam senkivel beszélni. Dr. Helmann volt akivel egyedül beszéltem. Gyakran látogatott meg és próbált meggyőzni egy beavatkozásról. 

-Edward kérem legalább én had segítsek. Ez az implantátum csak az előnyére válhat. 

-Nem akarok semmi kütyüt a fejembe. Megértem, hogy az eltelt időben sokat változott a világ, de én még nem változtam meg. Ugyan az vagyok aki voltam. Egy fekete zsaru Chicagóban.

-Már szerettem volna erről is beszélni magával Edward. Mikor felébredt a múlt hónapban még nem láttam helyénvalónak, hogy elmondjam. 

-Mire célozgat doki? Valamit elhallgatott előlem? 

-Igen. Jelenleg nem Chicagóban vagyunk. Önt átszállították egy katonai kórházba. -Csendben éreztem, hogy gyűlik bennem a harag, de ura voltam magamnak.

-A legjobb, ha sétálunk egyet és elmondok mindent. Mit szól hozzá? -A kezem ökölbe szorítottam. Egy pillanatig azt hittem leütöm Dr. Helmannt, de elernyedtek az izmaim és válaszoltam higgadtan.

-Rendben. Menjünk. -A séta még mindig fájdalmas volt, mert az izmaim még nem regenerálódtak az elmúlt évek pihenésében. De azt mondták hamar rendbe tesznek. Már tart a tudomány ott, hogy felépüljenek az emberek gyorsabban. 

-Hol vagyunk? 

-California. A szilícium völgyben vagyunk. Létrehoztak egy kutatóállomást és itt dolgoznak a világ legjobb szakemberei. 

-Az messze van a keleti parttól. -Helmann elmosolyodott.

-Jól látja. Tudja sokat fejlődött az elmúlt években minden. A robotika piaca a csúcson. Képzelje el, hogy az emberek halálozási kora kitolódott 20 évvel. Tudja Ed...Szólíthatom Ednek?

-Maradjunk az Edwardnál, ha nem probléma.

-Rendben Edward. Ez a szerkezet amit szeretnék magának adni egyedülálló. Eddig csak kívülről felhelyezhető szerkezeteket alkalmaztunk és ezek kerültek piacra. Ellenben ez jobb mindenben.

-Miről is beszélünk pontosan?

-Egy apró számítógép kerülne a fejébe amit csak maga tudna irányítani.

-Nem tetszik nekem. Maradjunk annyiban, hogy átgondolom, mielőtt elmegyek.

-Lekötelez Mr.Graham. Lekötelez. Van esetleg kérdése? Bármiről?

-Nagyon sok kérdésem van, de mindre nem lehet választ adni. Esetleg elmehetnék egy közeli városba körülnézni?

-Sajnos ez kivitelezhetetlen kedves Edward. Addig nem távozhat ameddig, az elnökség úgy nem határoz. -Meglepődve és kissé kételkedve megálltam és csak néztem Helmannt.

-Szóval egy fogoly vagyok ezt akarja mondani?

-Én nem akarom ezt mondani, de sajnos ezt kell mondanom. Ameddig nem esett át minden vizsgálaton, azt kell, hogy mondjam nem mehet sehova. -A düh kezdett visszatérni a kezembe. Az öklöm akár egy kemény szikla lett volna és csak le kellett volna vele sújtanom. Majd a harag megint eltávozott belőlem. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Olyan érzés lett volna, mintha irányítana valaki. 

-Edward úgy gondolom pihennie kellene, mára sok volt az izgalom. Visszakísérem a szobájába. -És én, mint szófogadó kutya követtem. Az érzés egyre csak dühített és nem tudtam kiadni magamból. Kezdtem gyanakodni erre az egész dologra. 

Visszaérve a szobába leültem és töltöttem egy pohár italt. Volt egy nagyon jó bakelit a szobában és pár Marvin Gaye lemez. Feltettem az egyiket és leültem a székbe a sarokban és egész éjszaka ittam...

Szerző:
Rotsuk Sámat