Elfeledett múlt

Ki vagyok én? Kérdezem minden nap magamtól. Ki vagyok én? Miért vagyok a világon? Miért létezem? Ezek a kérdések vetődnek fel egy ember fejében. A válasz egyszerűbb, mint gondolnád, de most inkább elmesélem. Van egy történet. Mondhatni igaz, de hazudnék, ha ezt állítanám, mert lehet csak képzeletem szüleménye és ezt én magam sem tudom. Az ezüst fényben tündöklő éjszaka ura világította be a teret és időt. Egy fa tövében ültem egy puszta közepén. Csak a hatalmas fűkalászok és ez az egy fa volt az egész környéken. Vártam valakire, de már késett órák óta. 

-Hol vagy? Hívtalak, de nem vagy itt. -Mondtam elkeseredésben a tündöklő holdnak. 
-Miért nem vagy itt? Én itt vagyok. Fél napja várok rád, de te sehol sem vagy. Kérlek gyere el. Te jelented nekem a végtelent, azt a bizonyos érzést a szívemben amit más nem érez. Kérlek téged légy itt. -De nem jött. 

Napokig jártam ki a fához, hogy hátha láthatom őt, de naiv voltam és elkeseredett. A tó szélén állt a faházam. Minden nap kimentem a mólóra és egy kavicsot dobtam a tóba. Hullámai erősek voltak. Minden alkalommal végig vártam ameddig a hullámok teljesen elvonultak. Minden egyes nap a fát aprítottam és helyette ültettem egy újat. A fenyőerdő olyan hatalmas volt, mint az Istenek vára a valhallában. Egyik nap történt, hogy vadászni mentem az erdő túlsó végébe. Fél napi járás volt, de szép szarvasokat lehetett arra találni. Magamra húztam vadász gúnyám és útnak indultam fegyveremmel és baltámmal. Táskámba ételt és vizet csomagoltam, ha kint kellene töltenem az éjszakát. Megkerültem a tavat és a kavicsos részen a táskám oldalzsebébe tettem egy jó marékkal, majd tovább mentem. Követtem a nyomokat. Kerültem a vadállatokat és igyekeztem hangtalanul mozogni az erdőben. Órákkal később sikerült meglelnem három szarvas legelőhelyét. Óvatosan betöltöttem a springfieldemet és célba vettem az prédát. Igyekeztem a célkeresztet úgy helyezni, hogy a magasság és a távolság se legyen probléma. Egy lövés egy halál. Ujjam a ravaszra helyeztem és csak figyeltem. Mély levegőt vettem és tüzelésre készen álltam. A szarvas feltekintett és már tudta ő is. A ravaszt meghúztam és az állat elterült. A másik kettő fejüket felkapva eliszkoltak. Fegyverem kibiztosítottam és rohantam az áldozathoz. A lejtőn lefelé egy őz ugrott elém és kezdett ágaskodni. Hirtelen a földre kerültem és rémületbe esve a fegyveremhez kaptam. A szemébe néztem és ő is az enyémbe. A kezem nem tudtam uralni. Nem tudtam meghúzni a ravaszt. A szemét néztem és egyszer csak az őz már nem is akart megtámadni. Megnyugodott. Pár pillanatig engem figyelt és elszaladt a sűrű erdő ködébe. Percekig nem tudtam magamhoz térni. Éreztem valamit amit nagyon régóta nem. Reményt és a tisztaságot. Azt amit utoljára nem is emlékszem mikor éreztem. Felálltam és gyorsan megkötöztem a szarvast, hogy húzni tudjam hazáig. Egész úton gondolkodtam és a múlt járt a fejemben. hazaérve a ház előtt a feleségem Asthrith és a gyermekem Birghir vártak. Mondhatni nagyon nagy örömmel fogadták a szép nagy szarvast. 

-Kedvesem! Végre itthon vagy. Eltűntél vagy 2 napra. Hol jártál? 

-Sajnálom. Nehéz volt az út. Beszéljünk róla később. Most vigyük be ezt a nagy állatot a kamrába gyorsan elintézem a nyúzást aztán te száríthatod a bőrét. 

-Később beszéljünk. Rendben?

-Rendben egyetlenem. Később mindent elmondok neked. -Bólintottam mosolyogva és megcsókoltam.

Órákkal később minden kész volt már a hold magasan járt és hatalmas volt. A móló végében ültem és kavicsokat dobáltam a tó vizébe. Asthrith jött a házból kifelé. Lengén öltözve a hideg estéhez képest. Szólni is akartam neki, hogy öltözzön fel, de hagytam inkább. Leült mellém és rám nézett.

-Mi a baj kedvesem? Történt valami? 

-Nem tudom elmondani pontosan mit láttam, de egyszerűen nem tudom mit gondoljak. Bolondnak tűnök az emberek között.

-Ne mondj ilyeneket. Te vagy az ember akit soha nem mondhatnék bolondnak. 

-Láttam Helsát. -Ekkor meglepődés rajzolódott ki Asthrith arcára és meg sem tudott szólalni. 

-Helsát? De hiszen ő...

-Tudom. Meghalt. Nem is emberi testben láttam, hanem, hanem...

-Egy állat testében? -Kérdezett vissza Asth kissé furcsán. 

-Igen. Egy őz volt. A szemébe néztem és érezte és ő is. Tudta ki vagyok. Nem akartam elmondani, hiszen bolondság az egész. 

-Nem az! Hiszek neked. És mit éreztél? -Kissé hezitálva, de válaszoltam.

-Bizonytalanságot és megilletődöttséget. Hezitált, de nem taposott meg. 

-Érdekes. 

-Ez több, mint érdekes. Inkább furcsa és hihetetlen. 
A móló végén Birghir integetett nekünk. Rohant felénk én pedig felpattantam és felé kezdtem rohanni és alkaptam a kis fickót. felemeltem a magasba és megpörgettem utána pedig magamhoz öleltem. Ránéztem Asthra.

-De nem érdekel. Szeretlek téged és téged is öcskös. -Megcsókoltam Asthrithet és elindultam a ház felé. 

-Na fussunk akkor versenyt ti ketten ellenem. -Mondta nevetve Asth és berohant a házba. 

Rohantam, de utolsó pillanatban meghúzódott a lábam és gyorsan letettem a fiam. 

-Szaladj be anyádhoz. Én pedig jövök utánatok.

-Rendben apa. -Mondta mosolyogva és berohan tő is. 

A lábam masszírozva felálltam és visszanéztem a móló felé. A túloldalon a kavicsok között ott állt az őz. Meghökkenve álltam és néztük egymást. Ő volt az. Nincs kétségem. Az őz hirtelen megmozdult és eltűnt az erdő sötét mélyében. Ekkora lépett ki Asth.

-Na jössz Rasmus? -Ott állt csábító testével és mosolyával és másra sem tudtam gondolni, mint Helsa, de mély levegőt vettem és bólintottam. Ez egy tévképzet és bolondság. Lehet el kellene költözni innen egy faluba vagy városba. Túl egyedül vagyunk. Gondoltam magamban. Besétáltam. A gyerek már az ágyában feküdt. Asthrith az ágy szélén feküdt le és hívogatott kecses ujjaival. 

-Gyere életem az éjszaka csak veled lesz teljes. 

-Jövök egyetlen kincsem. Egy dolgot még gyorsan elintézek és jövök.

-Ha megváratsz nem tudod miből maradsz ki. -Odébb gurult az ágyon és már teljesen anyaszült meztelenül nézett a szemembe. Ekkor már tudtam, hogy nem rágódhatok a múlton.

Az ajtót becsuktam és oda mentem az asztalomhoz és a felső polcból kihúztam egy mappát és abból egy kivágott cikket. A kandallóhoz mentem és beledobtam. Milyen cikk volt? Szerintem tudod. Elmondom azért a címét:"Autó baleset a közeli Fermund tó környékén. Egy lány életét vesztette."

Szerző:
Rotsuk Sámat